Bemutatkozás

Egerben születtem 1974-ben, a világ (számomra) legszebb városában. Gyerekként magamba szívtam az Alföld végtelenségét, és befogadtam a Bükk hegyeinek magasra hívogatását. Szüleim egyszerre adták át szegény paraszti gyökereikből származó tapasztalataikat és a polgári értelmiségi attitűdöt és életformát. Édesapám cigánykutató volt, de ezt már csak korai halála után tudtam értékelni fölfedezve mélységes hasonlóságainkat. Egerben indultam el egy máig tartó spirituális úton is.
A Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségiztem, ahol megtanultam, mit jelent az egymáshoz tartozás, a közösség, mennyire fontos a gondolkodó kérdésföltevés, milyen sokat ér a nevelő személyes elkísérése, és ahol végleg megfogalmazódott bennem, mennyire káros a merev tradíciókhoz ragaszkodás a nevelés terén.
Érettségi után beléptem a Don Bosco Szalézi Társaságba, ahol 14 éven át teljesítettem szolgálatot  fiatalok között. Gazdag tapasztalatot jelentettek a táborok, közösségi mindennapok, szervezések, spirituális alakulásom, interkulturális tapasztalatom a Rómában töltött 3 év alatt, ahol egy olyan közösségben éltem, ahol a világ minden tájáról voltak szaléziak. Don Boscót, "a keresztény reformpedagógust" mai napig mesteremnek tekintem. Az Università Pontificia Salesianán szereztem teológiai diplomát 1998-ban. 2000-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam magyar–pedagógia szakon. Itt új perspektívákra találtam, melyek a friss levegő felszabadító szelét, egy új nagy levegővételt hoztak életembe. Az irodalom és nyelvészet tanulása az értelmezésre figyeléssel ajándékozott meg, a pedagógia pedig életem meghatározójává vált. Megéreztem a kutatás ízét, és azt hiszem, felnőttem: a világot kutató, kérdéseket felvető, az igazságosságért harcolni akaró emberré értem, akinek lételeme a kutatás, és a felvetések továbbadása, a másokat tanulásra vezetés (az oktatás). 
Itt is ragadtam: ebben a színes, építő szakmai közegben doktori hallgatóként és aztán oktatóként, kis kitérővel a szívemnek kedves Egri Főiskolán, ahol jó barátokra, kollégákra és nyitott hallgatókra találtam.
2006-ban eljöttem a szerzetesközösségből, mert már úgy éreztem nem oda tartozom, és máshol van a küldetésem. Azóta még hangsúlyosabban igyekszem tevékenykedni a társadalmi igazságosságért.

A társadalmi szerepvállalás mellett tudományos munkám egyértelmű megalapozója és kísérője volt pedagógiai tevékenységem. 1998-tól 2006-ig két ifjúsági központot, majd egy pedagógia szakkollégiumot vezettem, és tanítottam a kazincbarcikai Don Bosco Szakközépiskolában hátrányos helyzetűnek mondott többségében cigány fiatalok között, ahol megbízott igazgató is voltam az egyik tanévben. Életem legszebb évei voltak ezek pedagógiai szempontból. A szeretetépítés, a nevelővé érés évei: amikor megtapasztalhattam, mit jelent megismerni a fiatalok igazi, jó arcát, s elkísérni őket a mennybe és a pokol bugyraiba a mindennapok során. Örökre meghatározó tapasztalat, mely egyben szembesülést jelentett a kizsákmányolás konkrétságával, a "végek" magyar valóságának nyomorával, pitiánerségeivel és aljasságaival, végső soron úgy is mondhatnám: az élet realitásaival; s végül azzal, hogy strukturális változásokra van szükség!
Most tovább tanítok, kutatok és harcolok (a magam értelmiségi módján)egy igazságosabb világért, melyben rendületlenül hiszek. Az utóbbi években pedig új horizontok is nyíltak előtte a pszichodráma és szomatodráma gyakorlásával, valamint a komoly és rendszeres sporttal (funkcionális edzés) és jógagyakorlással.

Főbb kutatási és oktatási területeim a következők: ifjúsági szubkultúrák, kritikai pedagógia, pedagógiai antropológiák, tanárok folyamatos fejlődése, tanárképzés, állampolgári nevelés, gender és pedagógia, kutatási paradigmák, a pedagógiai etnográfia módszertana, LMBT fiatalok az iskolában, felszabadítás teológia stb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése