2015. június 28., vasárnap

Szivárványba borult a Facebook... Miért is nem örülök?

[Elöljáróban (mivel ezt többen félreértették): Nem azokkal van bajom, akik beszivárványozták a profilképüket (többet lájkoltam is az elején), hanem ezzel a jelenséggel magával (aminek a részei vagyunk, lehet, hogy ha nem kezdek ezen gondolkodni, én is ugyanezt teszem]. És ez nagy különbség. A megközelítésem pedig rendszerkritikai (ehhez erről itt lehet olvasni bővebben, meg itt), amiből ez a látásmód is fakad. A szavaimat a rendszer és nem az emberek kritikájaként kell értelmezni]
Jellemző módon csak annyit posztoltam a Facebook falamra, hogy problémám van a szivárványozással, és majd írok róla, és kommentdömping alakult ki a poszt alatt. Az érvek mindegyikére nem fogok tudni itt kitérni, de a legtöbben (nyilván előzetesen feltételezve a véleményem) azt írták, hogy dehát egy kis lépésnek is örülni kell, az USA azért nagyhatalom, szóval fontos, ami ott történik. Ez nekünk is öröm, nem fikázni kellene stb. No, akkor most megírom egy blogban, ahogy ígértem, amit gondolok. Vicces, hogy egy éve írtam utoljára blogot, és akkor a prájddal szemben. Úgy látszik akkor ragadok tollat, ha a mainstream LMBT cuccokat kritizálom... dehát ez most így alakult. :)
(Ha valaki számára hosszú ez a szöveg, ugarhat a végére, ahol röviden összefoglalom a véleményem, de figyelem: az egy igazi gyomros, csak az vállalja be, aki bírja. Aki nem, az inkább olvassa el a higgadt szöveget itt, ha hosszú is)