Meleg lobbi?

Most elárulok egy "szakmai titkot". Én általában úgy írok blogot, hogy rámjön az írhatnék, és akkor leülök és írok, sokat-sokat. És akkor általában több blognyira valót is megírok, vagy elkezdek megírni, s aztán véglegesítem a bejegyzéseket, és szépen sorban, fokozatosan, időbeli kihagyásokkal közéteszem. Hát ez nem túl szerencsés abban az esetben, ha közben megváltozik valamennyire a véleményem. Így van most ezzel a bejegyzéssel is. De nem baj, talán szerencsés is így, mert látszik, hogy alakulok, tanulok, változom. :) Arról, hogy mit is gondolok másképp majd a blogbejegyzés végén írok pár szót.

Gyakran hallom mostanság ezt a szóösszetételt: "meleg lobbi". Legutóbb még Ferenc pápa ajkára is adták a vatikáni meleg lobbi emlegetését (miközben valójában nem tudjuk, hogy mi hangzott el zárt ajtók mögött). Őszintén szólva mindig elmosolyodok, amikor ezt a kifejezést hallom, mert ami mögötte van az a kép viccesen torz. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nyilván sokan engem is ehhez a meleg lobbihoz sorolnának, és ilyenkor nevethetnékem támad. Milyen "jó is lenne" tulajdonképpen, ha tényleg egy ennyire befolyásos csoport tagja lennék, akik gyökeresen megváltozotatják a társadalmat, elérik, amit szeretnének, mindenbe beavatkoznak, mindenhol ott vannak, kiváló az érdekérvényesítésük, sok pénzük van, stb. Húh, hát jó sokat néznek ki belőlünk nem mondom. De mi is ez a meleg lobbi? Létezik egyáltalán? Tényleg ennyire befolyásos?

Kezdem azzal, hogy igen, persze bizonyos értelemben létezik valamiféle csoport, amit meleg lobbinak is nevezhetnénk (viccesen LMBT körökben szoktunk meleg maffiát emlegetni), de csak annyira amennyire van "keresztény lobbi", egyházi lobbi, egyetemi oktatók lobbija, stb. is. Emlékszem, hogy keresztény levlistákon hogyan mentek álláshirdetések, szerveződtek közös fellépésért akciók stb. Pepitában ugyanaz, amit megélek az LMBTQ szervezetekben. Igen, egy adott, társadalmilag valamilyen módon összetartozó csoport fellép az érdekeiért, és a tagok segítik egymást. Ez teljesen igaz, és szerintem teljesen természetes. Bár a kifejezés nagyon nem pontos több szempontból sem: valójában nem meleg lobbi van, hanem az LMBT emberek jogaiért küzdők valamiféle lobbizással is foglalkozó csoportja (amibe nem csak melegek /értsd: LMBTQ emberek/ tartozhatnak bele, és nem is csak azok tartoznak, ezt gyakran elfelejtik a "meleglobbizók").

A meleg lobbi kifejezés mögött persze sokkal több van, mint amit fentebb leírtam. Hatalmat, befolyást fejez ki, azt, hogy egy adott csoport uralkodik mások felett, hatalmat gyakorol, eléri céljait sokféle úton, mások rovására. Ahogyan a kifejezést használják, legtöbbször ezt gondolják mögé. Tipikusan az a szociálpszichológiában (és mindennapjainkban :)!) jól ismert jelenség, hogy egy kisebbségi csoportot a többség fenyegetőként állít be. A kevesebb hatalommal rendelkező, mert a hatalommal rendelkező (valóságos vagy szimbolikus) privilégiumait kérdőjelezi meg, veszélyesként, nagy hatalommal bíróként jelenik meg. Sokféle kisebbséggel szemben érvényesül ez a kép.

Nem mintha egy kisebbségi csoport (vagy annak tagjai) bizonyos helyzetekben ne lehetne befolyásos, ne érhetne el változást. Bizonyos környezetekben még az is lehet, hogy szimpatikus, divatos lesz e csoport tagjának lenni, pl. cool lesz melegnek lenni. De mindez ne tévesszen meg minket. Közép- vagy felső osztályba tartozó melegnek lenni egy adott körben cool lehet, de ez semmit nem vesz el abból, hogy a társadalomban a LMBTQ emberek (még a legliberálisabb nyugati országok nagy részében is) továbbra is másodrendű állampolgárok, és ki vannak téve nagyon sokféle támadásnak, diszkriminációnak. Kétségtelenül a hazai érdeképviselők, lobbizók is elérték, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat van Magyarországon, hogy van egy jó antidiszkriminációs törvényünk, amelyben benne van a szexuális orientáció és nemi identitás és kifejezés alapján történő diszkrimináció tilalma is. Hogy ez valami meleg lobbi uralma lenne? Ki fölött is? Milyen elnyerni kívánt privilégiumról is van itt szó? És ne feledjük, hogy mindeközben 'Karakócsöppögön' (bár ez így belátom sztereotipikus) vagy egy konzervatív családban ma nagyon nehéz egy meleg (LMBTQ) embernek felvállalnia önmagát... látom a környezetemben is, hogy egy melegnek nem csak a társadalmi egyenlőtlenséggel, hanem a saját környezetének homofóbiájával, sőt sokszor saját öngyűlöletével is meg kell küzdenie.

Igen, vagyunk néhányan melegek és heterók és bik, és mindenki más (ha valaki ragaszkodik a címkékhez), akik szeretnénk tenni (lobbizni, akciózni, harcolni stb.), azért hogy ez ne így legyen, hogy a társadalomban egyenlő jogok legyenek, és a LMBTQ emberek mindennapjai is változzanak. Hogy ez lenne a félelmetes meleg lobbi? Az erőszakos, a hatalommal rendelkező? Hát nem úgy tűnik, hogy kis hazánkban nagy hatalmunk lenne. Nem, ez egy kis csapat (nem vagyunk nagyon sokan meleg aktivisták), akik elkötelezettek az egyenlőség mellett, mert nem fogadják el, hogy a melegség természetellenes, másodrendű, nem normális (vagy nem olyan normális), egyszerűen azért, mert ez hamis, igazságtalan, szenvedést okozó értelmezés.Nem kiváltságokért küzdünk, hanem egyenlőségért.Hál' Istennek, hogy már sokan állnak ki mellettünk, és tekintik természetesnek ezt a kiállást, és ezért igen, néha pl. az Európai Unió nyomásának segítségével érhetünk el lépéseket itthon. Az igazságosság lépéseit, amelyeket már réges rég meg kellett volna lépni.

  

Úgyhogy, amikor azért küzdöttek aktivisták, hogy a töröljék a betegségek listájáról a homoszexualitást, akkor nem az történt, hogy befolyásos meleg lobbi elérte a szakmánál, hogy a szakmájukkal szemben hozzanak meg egy (kvázi finomann kikényszerített) döntést (ezt sugallják sokan a melegeket gyógyító reparatív terápia követői), hanem egyszerűen az LMBT csoportok kitartó munkája ráirányított a szakemberek figyelmét arra, hogy milyen elnyomó értékek mentén ítélték eddig betegségnek, eltérőnek, nem normálisnak, ami csupán egy változata az emberi szexualitásnak. Igen, ez értékválasztás, az elnyomással szembe menő értékelkötelezettség, ami alapvető egy olyan szakmában mint pl. az orvoslás (de az lenne a lelkészi szakmában is!).

Az LMBT emberek egyenlőségéért küzdő, és a melegeket segítő szervezetek, aktivisták, tehát nem valamiféle gonosz lobbi, akik a saját érdekeiket akarján tűzön-vízen átnyomni, hanem értékelkötelezett, az elnyomás ellen harcoló emberek, akik a társadalom jobbá válását akarják, mert a különféle elnyomásformák megszűnésével a társadalom is jobb lesz.

Ebből a szemszögből szertefoszlik a meleg lobbi mítosza. Ehhez egyébként sok kiegészítő mitológiai elem is kapcsolódik. Még melegektől is hallok olyasmiket, hogy "borzasztó: a meleg szervezetek, akiknek a tagjai abból élnek, hogy melegek", és hasonlók. Hát ismét csak azt mondhatom, hogy ezeken mindig jókat mosolygok (szomorúan). Ó, hogy örülnék, ha abból élhetnék, hogy meleg vagyok. :) Nagyon kevés olyan ember van, aki (csakis) az aktivista létéből él, de ha így van, akkor ő ugyanúgy megdolgozik a pénzéért, és olyat egyáltalán nem ismerek, aki ebből meggazdagodott volna, vagy a lábát lógatva vagyonra tett volna szert (csak mert meleg). Az, hogy adott esetben ez valakinek a javára válik (például, hogy engem is mint az LMBT kérdésekkel foglalkozó kutatót meghívnak nemzetközi konferenciákra néha), az azt gondolom, mindenkivel megtörténhet, amikor egy adott közegben mozog, amire lehet támogatásokat szerezni (amikor szerzetes voltam, jó volt, hogy többször mehettem a rend keretein belül külföldre: ugyanaz!). Miért van erre támogatás? Mert hál' Istennek sokan látják már, hogy ez fontos ügy. Emberek szenvedése, másodrendűsége, kirekesztettsége csökkenthető.

Persze értem én, hogy abból a (heteronormatív) perspektívából, hogy a melegség nem természetes, vagy legalábbis nem annyira, és hogy nincs szükség az egyenlőség megteremtésére: a LMBT jogokért küzdők valóban valamiféle erőszakos lobbicsoportnak tűnnek fel, akik valami olyat akarnak átnyomni a társadalom torkán, ami nem jó. Értem, de azt hiszem, sikerült felmutatnom, hogy ez innen nézve mennyire nem erről szól, és ezt még talán az is beláthatja, aki más értékrendben gondolkodik: nem furmányos lobbisták vagyunk, hanem a jogainkért harcoló, elkötelezett aktivisták, és ellenfeleinktől is elvárjuk azt, hogy lássák ezt is bennünk, tisztelettel. Ellenfeleken nem a bennünket(valóságosan vagy politikailag)kiirtani akarókra gondoltam, hanem például a minket lemeleglobbizó egyházi képviselőkre is. És egyébként, kedves meleglobbizó ismerőseim és nem ismerőseim: nézzetek már ránk! Úgy tűnünk, mint a félelmetes, "világuralomra'" törő meleg lobbi?! Ugyanmár... :)

És a másképp látás:

Amikor ezt a blogot írtam, még nem jelent meg a Buzimanifesztónk. Annak hatására elkezdtem jobban gondolkodni újra a melegség és hatalmi viszonyok kérdésérők, a  mainstream aktivizmus hátulütőiről, s újra átgondoltam a meleg lobbi témáját is. Most már árnyaltabban fogalmaznék. A hatalom és elnyomás bonyult szövedékében talán mégis beszélhetünk valamféle meleg lobbiról, legalábbis arról, hogy van egy jó érdekérvenyesítő képeséggel rendelkező, lobbizó része a LMBTQ embereknek, közösségnek. És az is előfordulhat, hogy itt kifejezetten hatalmi helyzetbe kerül egy "meleg" csoport, amit nem elnyomó módon (pl. jogokért küzdve), de elnyomó módon is (akár egyszerre a kettőt) felhasználhat, pl. amikor a tőkerendszer szövetségeseként részt vesz (akár indirekte) az alacsonyabb osztályok elnyomásában, a kizsákmányoló fogyasztói attitűd terjesztésében, amikor érdekvédelemmel privilégiumokat szerez, s közben más csoportokkal nem törődik, stb. Tehát legalábbis összetettebb ez a kép. Ezzel együtt is, a fenti szöveg számomra vállalható, s ezért hagytam úgy, ahogy megírtam pár hete, hozzátéve ezt az árnyalást.