Rendszerkritika és marxizmus 3.: LMBT+ témák és aktivizmus rendszerkritikai szemmel

Ahogyan ígértem, írok az LMBT+ témák és aktivizmus rendszerkritikai (marxista) megközelítéséről. Hogy jól érthető legyen ez a bejegyzés, az előző rendszerkritikait legalább el kellene hozzá olvasni :)  Bár tudom, ez utóbbi bejegyzéseim nem könnyű olvasmányok... :), de fontosnak tartottam megírni őket. Elöljáróban még annyit, hogy itt nem egy teljes "rendszerkritikai queer" elméletet fejtek ki, inkább csak a mainstream megközelítéssel kapcsolatban fogalmazok meg kritikát, és néhány alapgondolatot vázolok fel. 

Rendszerkritikai szemmel az aktuális LMBTQ aktivizmus nem radikális (ezen én mindig gyökereset értek, gyökerestül változtatót, és alapvetően pozitív kifejezés a számomra). A hazai LMBTQ aktivizmus kétségtelenül nagyon fontos szerepet töltött és tölt be Magyarországon a jogokért való harc, az érdekvédelem területén. Én azonban - baloldali szemmel - úgy látom, hogy valójában nem LMBTQ érdekvédelemre van szükség, és a jogokért folyó harc szintén figyelmen kívül hagy mélyebben rejlő problémákat. A társadalmi folyamatokat - amiknek csupán az egyik dimenziója az LMBTQ emberek elnyomása - áthatja a kizsákmányolás rendszere, amelyet nem lehet érdekvédelemmel, a polgári jogok kivívásával megváltoztatni.

Miért nem jó, ha gyógyítani akarjuk a melegséget?

Hazánkba is begyűrűzött a homoszexuális orientációt megváltoztatni akaró reparatív terápia (ráadásul, szemben a nyugati tendenciákkal) szakmai (pszichológiai) támogatással (ld. itt). Ez az irány külföldön is megvan, de ott egyrészt a szélesebb szakma egyértelműen szembehelyezkedett ezzel a "terápiával", másrészt ott már több a melegek megváltozását támagató, vallási alapú mozgalom becsődölt, a vezetők bocsánatkérésével feloszlott. Legutóbbi az egyik legnagyobb és leghíresebb: az Exodus (katt ide v. ide) (a szervezet vezeteőinek bocsánatkérését ld. itt). Nálunk egy nem elfogadó társadalmi közegbe szakmai támogatással került be ez a rendkívül ártalmas diskurzus. Miért ártalmas? 

Rendszerkritika és marxizmus 2.: dióhéjban

Miután leírtam, hogyan is jutottam el Marxhoz, és hogyan is vagyok én marxista, most nagyon röviden összefoglalom azt is (dióhéjban), hogy mik ennek a rendszerkritikai világlátásomnak az alapgondolatai. Elöljáróban fontos kiemelnem, hogy itt most az általam és mások által átértelmezett "marxi"  (szándékosan idézőjelben) gondolatokra szorítkozom, s nem tárgyalom mélyebben világlátásom számos más elemét (kereszténység, feminista megközelítés stb.), nem térek ki expliciten a Marxot szintén átértelmező Paulo Freire meglátásaira sem részletesen, amelyeket szintén nagyon fontosnak, meghatározónak tartok világnézetemben. Itt most a marxizmus (számomra kiemelkedő) lényegi elemeinek bemutatására szorítkozom. Nagyon leegyszerűsítő módon. 

Rendszerkritika és marxizmus 1.: a történetem

Itt az ideje, hogy írjak néhány szót a nézeteimet az utóbbi években egyre inkább meghatározó megközelítésről, amely nem igazán mainstream és nem népszerű. Megkockáztatom, hogy több kritikát kap(hat)ok ezért, mint a meleg témájú blogbejegyzéseimért. Ezzel két csoportot is magamra haragítok: a konzervatívokat és a liberálisokat, sőt akár egy harmadikat is, a (valójában szintén liberális) baloldaliakat, akik el akarnak határolódni a marxista gyökerektől. 

Hogy lehetséges az, hogy egy 56-os politikai fogoly fia, aki az elmúlt rendszer utolsó éveiben valamennyire maga is megtapasztalta annak nyomorító mechanizmusait, ma Magyarországon, 2013-ban marxistának vallja magát? Ráadásul marxistának és hívő kereszténynek? Válaszolva a jogos kérdésre, bemutatom most a nézeteim mögötti történetet, ahogyan magamévá tettem ezt a radikális rendszerkritikai szemléletet.